A 2006. évben hivatalosan is megszűnt Lyukóbánya üzemterülete Magyarország 3. legnagyobb városától, Miskolctól alig 10 km-re, északra helyezkedik el. A borsodi medence több mint két évszázados szénbányászati múlttal rendelkezik. Ezen belül Lyukóbánya 68 évre tekinthet vissza.
A bánya fejlődését, létét minden időben a térség ipari környezetének tüzelőanyag-igénye határozta meg. Napjainkban is ez a helyzet, ezért Lyukóbányát – jelentős feltáratlan ásványvagyona ellenére – kényszerűen be kellett zárni.
Mindazok kedvéért, akiket érdekel az ipartörténet e szép ágának, a bányászatnak közelmúltja, az alábbiakban összefoglaljuk Lyukóbánya jellemzőbb adatait.
A bányatelek területén öt széntelep fejlődött ki, amelyek közül kettőt vontak művelés alá. 1950–től a bezárás időpontjáig a közel 300 m mélységben húzódó IV. (Adriány szinti) telepet művelték. Ez a barnaszén telep 2,0-2,8 m vastagságú. Átlagos fűtőértéke 11.600 kJ/kg. A kitermelt szén alapvetően a Borsodi Hőerőmű tüzelőanyag-ellátását szolgálta több évtizeden keresztül.
A bányának négy függőleges aknája volt, melyek közül a két fő aknát centrálisan telepítették. Ezek személy- és anyagforgalmazási, szellőztetési, valamint termelvény–kiszállítási célt szolgáltak.
A bánya nem volt sújtólégveszélyes és vízveszélyes. Szénporrobbanás, gázkitörésveszély, valamint por- és sugárártalom szempontjából sem volt minősített.
Lyukóbányán a kezdetek jellemző művelési technológiája a robbantásos jövesztésű, fémgerenda biztosítású frontfejtés volt. A szállítást kis kapacitású csillékkel oldották meg.
Az 1960-as, 1970-es években azonban jelentős korszerűsítések mentek végbe. A szenet azóta nagy sikerrel alkalmazott komplex gépesítésű hazafelé haladó frontfejtéseken termelték. Az alkalmazott fronti berendezések fejtésbiztosító hidraulikus pajzsok, jövesztő/rakodó gép és láncos vonszolók voltak. A bányabezárás előtti utolsó frontfejtés 135 m homlokszélességű volt, csökkenő kifutási hosszal.
A jövesztőgép körülbelül 0,6 m fogásmélységben vágta a szenet a fronthomlok mentén. A jövesztésnek megfelelő előrehaladást a hidraulikus pajzsegységek folyamatos léptetése követte, a fedő és a talp kőzetek biztosítása céljából. A jövesztőgép két, egyenként 1,6 m átmérőjű, késekkel felszerelt tárcsával volt ellátva. A több ,mint 30 évvel ezelőtt bevezetett technológiát a bánya bezárásáig sikeresen alkalmazták. A pajzsegységek lengyel, a jövesztőgépek német gyártmányúak voltak.
A fronthomlokról kitermelt szenet az alapvágaton törték. A szenet a frontfejtésről 400 t/h maximális kapacitású gumiszalagos berendezéssel szállították az aknához.
Az előkészítési és a fejtési rendszerek szoros egységének megteremtése kiemelt feladat volt Lyukóbányán is, mint minden földalatti művelésű bányánál. A vágatokat hernyótalpas vágathajtó gépek segítségével hajtották. Vágathajtás azonban a bezárást megelőző években leállt.
A vágatokat 4 m átmérőjű zárt körszelvényű, TH gyűrűkkel biztosították. A bányatérségekben kialakított nyitott vágatszakaszok hossza Lyukóbányán elérte az 50 km-t. Ez megközelíti a budapesti metróvonalak teljes hosszát. A bezárást megelőzően ez a vágathossz nem érte el a 30 km-t sem.
1977-től a bánya évenkénti termelése megközelítette az 1 millió tonna szenet. A 2004. záró évi termelés kb. 250 ezer tonna volt.
A bánya technológiai folyamatának irányítása a diszpécser központon keresztül történt. A szenet 7 tonna rakodósúlyú bödönnel szállították a külszínre. A skyp szállítási rendszer mellett korábban fontos szerepet töltött be a pneumatikus szénszállítás is, ez azonban mára bányabezárást megelőző években sem üzemelt.
A szenet a külszínen osztályozták. A nagy meddődarabokat kézzel kiválogatták, és a meddőhányóra szállították. A szén korábban a Lyukó és Berente között kiépített, mintegy 14 km hosszúságú kötélpályán jutott a Szénosztályzóra, majd az erőműbe. Az utolsó évben már közvetlenül az erőműbe szállították gépkocsikon. A kitermelt szén kisebb hányada a lakossághoz jutott el.
A Lyukószén Bányászati Befektetési Kft. 2004. január 5-től volt üzemeltetője, június 1-től tulajdonosa is lett Lyukóbányának. Lehetősége volt a szeptember végéig tartó széntermelésre, majd a bánya végleges bezárásának kötelezettségét kellett teljesítenie.
Bár a bányamező jelentős feltáratlan készlettel rendelkezik, a szén magas kéntartalma miatt a jelenlegi környezetvédelmi jogszabályok értelmében nem értékesíthető. Így a bezárás elkerülhetetlen volt.
A bánya tehát bezárt, de hátra maradt egy nagymúltú iparterület értékes ingatlan együttessel, továbbá sok bányászatban és sok azon kívül is értékesíthető eszközzel, anyaggal.
A Lyukószén Bányászati Befektetési Kft. további tevékenysége az így rendelkezésre álló vagyon hasznosítására irányul. A bánya bezárása óta hazai és külföldi bányavállalkozók megvásárolták a bányászati eszközök még hasznosítható részének javát. Sikerült értékesíteni más anyagok és eszközök jelentős részét is.
Bizonyos berendezések, mint pl. az F-8-as vágathajtógép a Lyukószén Kft. vállalkozási programjaiban, felszin alatti üregképzési munkában vár hasznosításra.
Az ingatlanok nagyobb értéket képviselő része alapját képezi egy több éves időtartamban megvalósuló szociális ellátó beruházásnak. A terület másik hermetikusan leválasztható része kisebb ipari tevékenységek végzéséhez biztosít területet, épületeket, esetleg eszközöket is.
Saját működtetésben jól felszerelt faipari műhely is található az üzemtéren.
A hasznosítás különböző formái részben tervezés, részben megvalósulás stádiumában vannak.
Az ingatlanegyüttes érdekes színfoltja a Miskolc-Perecesen található Újakna, mely légaknaként funkcionált, és ma már kultúrális örökségvédelem alatt áll. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkörmányzat korábban bányász emlékhely kialakításának elképzelésével bejelentette rá igényét.